„Még mindig nem elég drága a cigaretta”

Bár a sodort cigaretta valóban olcsóbb, mint a készen vásárolt, ám egészségkárosító hatása jóval nagyobb. Az ezt alátámasztó kutatások egyértelműen azt jelzik, hogy a kézi készítésű cigarettával negyedével több füst kerül a tüdőbe, ráadásul a felhasznált papír elégésével további káros anyagok is a szervezetbe jutnak. Ám aki nem tudja megfizetni a dobozos cigi megemelt árát, rákényszerülhet a maga gyártotta bűzrúdra. Vannak, akiknek még az is gondot okoz, hogy boltban vásárolják meg a sodráshoz való alapanyagokat, így bizonytalan eredetű árut szereznek be aluljárókban, piacokon. Ahogy Mucsi János tüdőgyógyász mondja, a megoldást az jelentené a valóban egyre rosszabbodó helyzetre, ha a sodort cigaretta összetevőinek adóját, s ezzel párhuzamosan az árát is megemelnék, s a többletbevételt a dohányzásról való leszokás támogatására fordítaná az állam.

Sodort szenvedély. Füstölés bármi áron

Forrás: sxc.hu

„Azok az állandóan citált adatok, miszerint Magyarországon évente 20-30 ezer ember hal meg dohányzás okozta betegségben, hogy 65 év alatti honfitársaink szív- és érrendszeri mortalitási mutatója a legmagasabb Európában, hogy mindkét nem esetében dobogósak vagyunk a tüdő és a gége daganatos megbetegedéseiben, mind-mind azt jelzik, nem az a gond, hogy drága a cigaretta, hanem azt, hogy még mindig nem elég drága” – figyelmeztet a szakember. Majd folytatja: tízből hét dohányos szeretne leszokni a káros szenvedélyéről, de ehhez segítségre lenne szüksége. S hiába van ma az ország minden tüdőgondozójában megfelelően képzett szakember arra, hogy gondozza ezeket az embereket, egyszerűen nincs rá idő és pénz. Az Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) nem támogatja sem a leszokást segítő munkát, sem azokat az eszközöket, amivel ez könnyebbé tehető lenne. "Ha a gondozóba bejön egy beteg, akkor elvégezzük a kötelező vizsgálatokat – röntgen, COPD-szűrés –, de ha abban kér segítséget, hogy letegye a cigit, akkor már érdemben nem tudunk segíteni. Legfeljebb azt mondhatjuk neki, menjen el egy magánrendelésre, ahol van idő arra, hogy a szakember odafigyeljen rá" – idéz tipikus eseteket a tüdőgyógyász. Erre viszont nagyon sok leszokni akarónak nincs pénze: ezért lenne jó és logikus megoldás, ha a dohányáruk bevételéből származó összeg egy bizonyos részét arra fordítanák, hogy a dohányzást elhagyni akaró beteg tudjon hova menni, ott kapja meg a megfelelő gyógyszereket és eszközöket, és persze ne feledjük a megelőzést sem, ami a tizenéves korosztály körében nagyon fontos lenne.

A nemdohányzók védelméről szóló törvény elfogadása is mérföldkő lehetne a dohányzás elleni harcban. Mivel jó néhány országban már vannak arra vonatkozó tapasztalatok, milyen hatással lehet az, ha szabályozzák a dohányzók füstölgésének helyszínét, a szakember adatokkal is tud szolgálni: ott, ahol a törvényt már elfogadták, a bevezetése utáni első évben háromszorosára emelkedett a dohányzásról leszokni akarók száma. De azok a számok is magukért beszélnek, melyek szerint ott, ahol védik a nemdohányzókat, 1 év elmúltával 17-18 százalékkal, míg a 3. év végén akár 50 százalékkal is csökkenhet a 60 év alatti passzív dohányosok körében a szív- és érrendszeri megbetegedések száma.

Mucsi doktor végül egy brit intézkedést említ: a szigetországban a dohányáruk többletbevételéből arra is komoly összeget szánnak, hogy megerősítsék a vám- és pénzügyőri szolgálatot, hiszen az is komoly gondot jelent, ha a csempészett, ellenőrizetlen helyről származó cigarettával árasztják el az országot. Ez történt Magyarországon is: a legutóbbi áremelés az illegális piac még fokozottabb térnyeréséhez vezetett. Éppen ezért lenne kézenfekvő és egészségi állapotunkra közvetlenül is ható megoldás, ha a szívnivalók mindegyike még többe kerülne, s a leszokás és a megelőzés válna a központi feladattá.