„Talán egy évig is jártam bőrgyógyászhoz azokkal a vörös, fájdalmas foltokkal, amik a lábamon alakultak ki. Mindenféle külső és belső szert írt fel az orvosom, de egyikre sem reagált a szervezetem: egyre jobban el voltam keseredve. A megoldást végül az hozta meg, hogy másik bőrgyógyászhoz kerültem, akinek gyanús lett a bőrelváltozás. Majd arról faggatott, hogy nincs-e időnként hasmenésem, haspuffadásom, görcsös, hasi fájdalmam” – meséli húszas évei végén járó interjúalanyunk, akinél a vizsgálatok után Crohn-betegséget mutattak ki. Miután a megfelelő gyógyszeres kezelés elkezdődött, a bőrgondja ugyan szinte teljesen megszűnt, viszont szembe kellett néznie azzal, hogy valószínűleg az egész életét végigkíséri ez a kellemetlen, sokszor fájdalmat okozó gyulladásos bélbetegség.
|
|
|
Belső egyensúly. Könnyen felborulhat |
| Forrás: sxc.hu |
Ahogy Kolbenheyer Erik gasztroenterológus mondja, gyógyíthatatlan, de kezelhető kórról van szó, ami bármely korosztálynál felléphet, de a fiatalabbaknál fordul elő gyakrabban. Bár konkrét adatok nincsenek, az azonban jól érzékelhető, hogy az utóbbi években jóval több a betegek száma, talán azért is, mert a Crohn-betegség aktivizálódása erősen kötődik a stresszhelyzetekhez, az egyén pszichés állapotához – magyarázza a szakember azt is hozzátéve, hogy a bélbetegség oka ma még ismeretlen. „Azt feltételezzük, hogy a veleszületett vagy az életünk során szerzett hajlamhoz társul valamilyen kiváltó tényező – például egy vírusfertőzés –, ami a felszínre hozza a betegséget. Előfordul, hogy a család több tagja – szülő és gyermek, vagy éppen több testvér - is érintett” – hívja fel a figyelmet az öröklődés esetleges, de nem bizonyított szerepére a gasztroenterológus.
A betegség a tápcsatorna bármelyik szakaszán jelentkezhet, jellemző lehet az ép és a kóros részek váltakozása. Gyakran alakul ki a vékony- és a vastagbél találkozásánál, a jobb alhasi területen, „ezért az is előfordulhat, hogy vakbélgyanúval kerül kórházba a beteg” – hívja fel a figyelmet egy félrevezető tünetre a szakorvos. Majd folytatja: a végbél körül tályogok, sipolyok alakulhatnak ki, a hasi fájdalom, az érzékenység, a visszatérő láz vagy hőemelkedés, a fogyás figyelmeztető jelek lehetnek. Ha a vékonybél hosszabb szakasza érintett, ráadásul felszívódási zavarral, s az ebből fakadó hiányállapotokkal is számolni kell a betegség kezelésének megtervezésekor, hiszen – például – kálium, kálcium hiánya esetén izomgörcsök, B12-vitamin hiányakor vérszegénység, esetleg különböző idegrendszeri tünetek is jelentkezhetnek.
Azt már Fekete Krisztina dietetikus teszi hozzá, hogy a Crohn-betegek étrendjének megtervezése éppen a hiányállapotok csökkentése, illetve elkerülése miatt is fontos lehet. Ugyanakkor, a gyulladásos bélbetegségben szenvedők diétája korántsem olyan pontosan behatárolt, a kerülendő ételeket felsoroló, mint például a diabéteszeseké: a crohnosok esetében az a legfontosabb, hogy elkerüljük az alultápláltságot, s amennyire lehet, megőrizzük a normál testsúlyt. Mivel erre a krónikus betegségre az a jellemző, hogy váltakoznak a jó és rossz időszakok, így azt is figyelembe kell venni, hogy a nyugalmi periódus étrendje más lehet, mint az akut szakaszé. Ez utóbbi esetben több energiára és fehérjére van szüksége a szervezetnek, egyrészt, hogy le tudja győzni a gyulladást, másrészt, hogy a hasmenés és a felszívódási zavar miatt ne gyengüljön le még jobban.
Nincs mindenkire vonatkozó, általános étrendi tanács: egyénileg kell eldönteni, melyek azok az élemiszerek, amiket ebben a kellemetlen, fájdalommal kísért időszakban is ehet a beteg. "Az a tapasztalatom, hogy a Crohn-betegek többsége pontosan tudja, milyen étel nem súlyosbítja a tüneteit, de általában mi is kérni szoktuk, hogy vezessenek táplálkozási naplót” – magyarázza a dietetikus, aki szerint olyan is előfordul, hogy a beteg annyira fél a szenvedéstől, hogy még a nyugalmi időszakban is főtt krumplin és rizsen él. A cél éppen az, hogy minél többféle tápanyagot fogyasszanak, s ezeket zsírszegényen, de változatos módon készítsék el. Ugyanakkor az akut időszakban speciális tápszerekre is szükség lehet: ezek azért fontosak, mert pontosan azokat az ásványi anyagokat, vitaminokat és nyomelemeket tartalmazzák, amire a testnek szüksége van. Az étrend tervezésénél sokszor a már említett társbetegségeket is figyelembe kell venni. A dietetikus a következő példát említi: mivel a Crohn-betegek – többek között – vesekőképződésre is hajlamosak, ezért azokból az ételekből, amelyek oxálsavat tartalmaznak, csak keveset szabad enni. Ez persze nem azt jelenti, hogy a spenótot, a sóskát, vagy éppen áfonyát ne fogyaszthatna a beteg, de a mennyiségre mindenképpen figyelni kell.
A kérdésre, hogyan lehet bizonyítani a betegség meglétét, Kolbenheyer doktor adja meg a választ. "Hasmenés, vagy egyéb bélgyulladására utaló jelek esetén először is elvégezzük a széklet parazitológiai és bakterológiai vizsgálatát, s ha ezek negatív eredményt hoznak, akkor lépünk tovább. Mivel a gyulladásos bélbetegségek szinte mindig vérzéssel járnak – ezt sokszor a beteg nem érzékeli –, ezért a székletvér-teszt alapvető lehet a betegség kimutatásában, de kolonoszkópia, gasztroszkópia, vékonybél-röntgen, vagy hasi CT is fontos lehet” – sorolja a szakember.
A betegség kezelése alapvetően attól függ, hol van az érintett terület. Gyógyszerekkel igyekeznek a beteg állapotát karban tartani, sebészi beavatkozásra csak abban az esetben kerül sor, ha a pirulák hatástalanok maradnak.