2009.12.09. - 07:57 | 
Medipress
küldés e-mailben
cikk nyomtatása
betűméret"Ha a soha nem házasodottak közül azokat figyeljük meg, akik úgy érzik, uralják az életüket, önmagukról gondoskodtak egész életünkben, így nagyon is önállóak, érzelmileg kiegyensúlyozottabbak lehetnek, mint a házasok" – mondja a kutatás vezetője, Jamila Bookwala, a pennsylvaniai Lafayette College pszichológiai docense.
A kutatás során 1500, 40 és 74 közötti amerikait vizsgáltak, akik közül 1486 házas, míg 105 soha nem házasodott meg. A kutatás újdonsága, hogy az elváltak, külön élők és özvegyek is a házasok közé tartoznak; ezúttal csak azokat sorolták külön csoportba, akik soha nem kötelezték el magukat. Akik soha nem éltek házasságban, összességében rosszabb lelkiállapotban voltak mint a házasok, de egyes pszichés mutatók tekintetében már nem ez a helyzet: ezek olyan erőforrások, mint az úgynevezett személyes irányítás (az illető mennyire érzi úgy, hogy ő maga irányítja az életét), hatóerő (mennyire képes valaki saját magára figyelni), és önállóság.
A szociális erőforrások tekintetében általában a nem házasok állnak rosszabbul: úgy ítélik meg, hogy kevesebb támogatást kapnak családtagjaiktól. Minél magasabb pontszámokat érnek el azonban ezen a területen, annál jobb az általános közérzetük; még akár a házasokénál is jobb lehet. A pszichológus elmondta, sokan talán éppen a nagyfokú önállóság miatt nem házasodnak meg soha; ahhoz ugyanis, hogy egy párkapcsolat jól működjön, bizonyos mértékű kölcsönös függésre van szükség. Az is lehetséges ugyanakkor, hogy a hosszas egyedüllét alatt alakul ki valakiben a fokozott önállóság.
Patrick Markey, a Villanovai Egyetem pszichológusa szerint az eredmények arra utalnak, hogy a házasság nem mindenkinek megfelelő, például azoknak az embereknek, akik független személyiségek; ők valószínűleg boldogabbak úgy, hogy soha nem házasodtak meg.
