Könnyen lépünk ki a kapcsolatainkból?

„Túlzó kijelentésnek tartom azt, hogy a család válságban lenne" - mondta Somlai Péter szociológus. Majd folytatja: hiszen olyan intézményről van szó, ami nélkül soha nem létezett egyetlen társadalom sem, ám az, hogy időnként változik a felépítése, összetétele, teljesen természetes. Miért gondoljuk, hogy éppen a család az, ami érintetlen marad, miközben körülöttünk minden átalakul? A család igyekszik alkalmazkodni a változó körülményekhez, de úgy, hogy közben megpróbálja megőrizni az alapvető feladatait. 

Családi kör. Minden átalakul

Forrás: sxc.hu

A szociológus szerint az elmúlt évtizedek legnagyobb társadalmi változása a nők tömeges munkába állása miatt következett be. Nemcsak többszörösére emelkedett a kereső nők száma, hanem komoly versenytársai is lettek a férfiaknak; ebben a megváltozott helyzetben már nem fogadták el többé a hagyományos szerepüket a családban. Ezzel együtt a szülői szerepek is módosultak: míg 50 évvel ezelőtt szinte elképzelhetetlen volt az, hogy az apák maradnak otthon a gyerekkel, addig ma már ez teljesen természetes és elfogadott jelenség – magyarázza a szakember. „Ha manapság a családról beszélünk, akkor kissé át kell alakítanunk azokat az elképzeléseket és elvárásokat, amelyek ehhez a társuláshoz kapcsolódnak. Nem válságról, változásról van szó. Ami nem rossz vagy jó, sokkal inkább törvényszerű."

Kocsor Judit családterapeuta is egyet ért azzal, hogy nincs szó a családok válságáról, ám több olyan tényező is megjelent a kis közösségek életében, amivel nehezen tudnak megbirkózni. A bizonytalanság érzése sokkal jobban és több területen jelentkezik, mint néhány évvel ezelőtt. Az egzisztenciális bizonytalanságon túl, sokszor a gyerek nevelésével, a szülői szereppel kapcsolatos nehézségek azok, amelyek gondot okozhatnak egy családban. "Gyakran fordulnak hozzánk szülők azzal a problémával, hogy úgy érzik, nem tudnak megfelelni anyai vagy apai szerepüknek, bizonytalanok nevelési elveikben, esetleg túlterheltségük miatt kevesebbet vagy alig tudnak a gyerekükre figyelni." Ez sokszor azzal jár, hogy a gyermek is aktív szereplője lesz a felnőttek gondoktól terhelt életének, nem biztonságot kap, hanem keretek nélküli szabadságot, amivel nem igazán tud mit kezdeni. Magára marad, a szülői védelem nélkül ő is elbizonytalanodik. Ám az mindenképpen előremutató változás, hogy ezekkel a gondokkal is sokkal hamarabb fordulnak szakemberhez az érintettek, mint korábban. "Kérdeznek, válaszokat és megoldási lehetőségeket várnak, változást szeretnének; pozitívum, hogy kevésbé szégyen ma már a segítségkérés – véli a családterapeuta.

Éva négy gyerek édesanyja, náluk még a tradicionális szerepek működnek: a férje a pénzkereső, Éva a gyerekeket neveli. „Mind a négy gyerekkel gondok voltak az iskolában: tanulási és magatartási nehézségek. Kétségbe voltam esve, hiszen minden erőmmel azon voltam, hogy jó anya legyek. Úgy éreztem, nem tudom egyedül megoldani a problémákat, melyekből a férjem keveset érzékelt, azt mondta, túlságosan aggódom – idézi fel a történteket interjúalanyunk. A családterápia folyamatában a mama belső bizonytalansága - jól neveli-e gyerekeket, megtesz-e mindent értük – összekapcsolható volt a gyerekek gondjaival, a szülőpár együttműködésével. Ezt az érzést az anyának nem sikerült volna egyedül feloldania. Ahogy Kocsor Judit mondja, ha egy családban több gyerekkel is adódnak nehézségek, az mindenképpen jelzésértékű.

A bizonytalanság, a jövő átláthatatlansága nem csupán a meglévő családok életében okozhat nehézségeket, hanem visszatarthatja a fiatalokat attól, hogy összeházasodjanak és gyereket vállaljanak. „Átlagosan 2-3 évvel későbbre tolódott az az életkor, mikor az emberek tartós párkapcsolatot kötnek, s itt nem csak a házasságra, hanem az élettársi viszonyra is gondolok." Az is elmondható, hogy könnyebben lépnek ki egy kapcsolatból a felek, mert ha nem azt kapják a másiktól, amit reméltek, gyorsan váltanak. Azt azonban fontos hangsúlyozni, hogy egyik nem sem a családot, mint intézményt utasítja el, hanem inkább azokat a körülményeket, amelyeket adott esetben el kellene fogadnia. Régebben teljesen természetes volt, hogy egy italozó, durva férj mellett szó nélkül kitartott a felesége - ma már ez nem jellemző. Ha valaki rosszul választ, nem működik a kapcsolata, akkor elválik, kilép a kapcsolatból. De ez nem a család, hanem egy-egy tarthatatlan állapot elutasítását jelenti – magyarázza a szociológus.

Kocsor Judit szerint, bár valóban könnyebben válunk, saját tapasztalatai azt mutatják, észrevehető az a tendencia is, hogy az évek együtt élő párok, komoly erőfeszítéseket tesznek azért, hogy elhárítsák a kapcsolatukban esetlegesen felmerülő válságokat. „Akik eljönnek hozzánk, megoldani szeretnék a helyzetet és nem elválni akarnak. Úgy veszem észre, mintha a kapcsolat megmaradásáért érzett felelősség sokszor meghatározóbb lenne, mint a „majd jön másik” alternatívája – hívja fel a figyelmet egy pozitív változásra a családterapeuta. „Az is megfigyelhető, hogy – ha mégis elválnak a szülők – a gyerek, a gyerekek érdekében igyekeznek szülőként jó kapcsolatban maradni.