Torokfájás: miért nem halálos már?

Gerhard Domagk-nak hívták azt a német bakteriológust, aki az 1920-as években felfedezte az első szulfonamid alapú gyógyszert, ami az antibiotikumok előfutárának tekinthető. Ez a szer már alkalmas volt arra, hogy a diftéria tragikus végkimetelét is kivédje. Ahogy Alpár Miklós fül-orr- gégész mondja, a coryne baktérium okozta megbetegedés akkor vált igazán ritkává, amikor széles körben elterjedt az ellene adott védőoltás. „Addig azonban valóban csak a fohász, vagy egy igen durva eljárás segíthetett a betegen: vidéken elterjedt módszernek számított a diftéria kezelésére, hogy egy fakanálra tekert rongyot petróleumba mártottak, s ezzel próbálták meg leszedni a beteg torkáról a légzést akadályozó hártyát. A torokgyík esetén ugyanis a légutakban vaskos, piszkos szürke váladék képződik, ami mechanikai akadályt képez: a fertőzött halálát lényegében a fulladás okozza” – magyarázza a szakorvos, azt is hozzátéve, ma már a gyerekeket rutinszerűen oltják torokgyík ellen is. A felnőttek védettsége a kor előre haladtával csökken, így azoknak, akik olyan országokba készülnek, ahol nem elérhetők a védőoltások, utazás előtt érdemes beadatni a vakcinát, ami tíz évre ad védettséget.    

A torkunkat érintő fájdalmak egyébként meglehetősen gyakoriak, ezek zömét gyulladásos betegségek okozzák. Ahogy Alpár doktor mondja, öt ismertetőjele van egy gyulladásos folyamatnak – pirosság, melegség, duzzanat, fájdalom, károsodott működés –, ezekből már kettő jelentkezése is bajt jelez. „Abban az esetben kell torokfájással orvoshoz menni, ha napok múlva sem szűnik a nyelési nehézség, lázas a beteg, légzési nehezítettség lép fel: ilyenkor azonnal a szakorvos forduljunk, háziorvosi beutalóra nincs szükség. A bajt mindig célzottan kell gyógyítani, de ezt csak úgy tehetjük meg, ha pontosan kiderítjük a tünetek okát." Ez azért nagyon fontos, mert olyan kór is állhat a torokfájdalom mögött, aminek ez csak egyik jele. Ilyen például a lassan népbetegségnek számító reflux, ami gyakran álcázza magát felső légúti betegségnek: a gombócérzés, a rekedtség, a nyelési nehézség esetleg tévútra viheti az orvost. De a mononukleózis, azaz a Pfeiffer-féle mirigyláz, vagy csókbetegség is lehet a torkot érintő fájdalom eredője: ez, a főleg fiatal felnőtteket érintő nyavalya gyakorta tüszős mandulagyulladás képében lép fel, ám ha a szakorvos alaposan megvizsgálja a beteget, és a máj vagy a lép megnagyobbodását is észleli, el kell végeztetni a mononukleózis kimutatására alkalmas tesztet.

"Ha ugyanis valóban ez a betegség okozza a torokgyulladást, nem szabad antibiotikumot adni, mert kiütéseket okozhat” – hívja fel a figyelmet a fül-orr-gégész.
Vannak, akiknek gyakran fáj a torka, ilyenkor – különösen, ha láz is társul a fájdalomhoz – felmerül, hogy a mandulák eltávolításával orvosolják a bajt. Régebben valóban az volt az elfogadott nézet, hogy a mandulát ki kell venni, ám mivel ennek a szervnek az a feladata, hogy a szájba és a garatba került idegen anyagokat kiszűrje, így fontos szerepe van az allergiás betegségek kivédésben is, a jelenlegi nézet szerint, akkor indokolt a mandulák eltávolítása, ha évente legalább ötször, magas lázzal járó tüszős mandulagyulladása van a betegnek. Ez a szerv olyan, mint egy szivacs: egy ideig képes felszívni és magában tartani a baktériumokat, ám ha megtelik, a kórokozók elkezdenek kiáramlani, és mindenféle bajt okoznak a szervezetben. Többek között szívizom-, vagy mellhártyagyulladás, ízületi panaszok alakulhatnak ki – említ néhány komolyabb gondot Alpár Miklós, aki szerint a mandulákat addig mindenképpen meg kell tartani, amíg segítik a szervezet működését.