A depresszió olyan, mint a reuma

2001. szeptember 11-én a szállodája ablakából Florian Holsboer szemtanúja volt a World Trade Center tornyait ért terrortámadásnak. A sokkoló eseményt követő megfigyelések felkeltették a tudós kíváncsiságát: mi az oka annak, hogy amíg a túlélők egy része súlyos posztraumatikus stresszel (olyan szorongásos tünetegyüttes, melyet traumatikus események átélése vált ki) küzd, addig mások nem tapasztalnak hasonló panaszokat. Munkatársaival egy olyan kutatást indítottak el, amely keretei között erre a különbségre keresik a választ. Egészséges és beteg személyek génállományának összehasonlításával azokat a biomarkereket kutatják, amelyek jelzik a pszichiátriai betegségek meglétét.

Kóros rosszkedv. Az agyban dől el

Forrás: sxc.hu

A betegek néhány génjének szabályozása vizsgálataik szerint ugyanis eltér a normálistól. Az átélt megrázkódtatások a géneket természetesen nem módosítják, de olyan anyagcserezavart idézhetnek elő az agyban, amely befolyásolhatja azok működését. Mivel pedig a múltbeli, akár a gyermekkorban elszenvedett lelki sérülések, traumatikus élmények biokémiai „sebhelyei” nyomot hagynak az agyban, a vizsgálatok fontos része a kutatásban részt vevők pszichés múltjának feltérképezése. Csak a korábban sérült személyek kizárásával biztosítható ugyanis az anyagcserezavarokat jelző biomarkerek egyértelmű hozzárendelése valamely traumához. 

Genetikai örökségségünk befolyásolja, hogyan élünk meg egy-egy traumatikus élményt. Kutatásaik során a depressziónak – eltérő kialakulási mechanizmusa szerint – tíz, biokémiai változásokkal leírható altípusát különítették el. (Az egyik esetében például egy bizonyos neuropeptid (CRH) elszaporodását írták le.) Oka pedig – a kezdeti elképzelésekkel ellentétben – nem pusztán egyetlen megváltozott génnel magyarázható, hanem 20-30, de akár még több is szerepet játszhat abban. Genetikai örökségségünk, a mintegy 21 ezer gén, a DNS illetve az RNS molekulákban található 3 milliárd bázispár és a több mint 1 millió féle termelődő fehérje, illetve mindezek hatása az agyban található billiónyi idegsejtre hatalmas kihívás a kutatóknak. (Elég például egy felcserélődött RNS-bázis, amely következtében egy „hamis” aminosav keletkezik, ez pedig megváltoztatja az adott sejtpopulációban lezajló kalciumtranszfert.) Holsboer szerint ma még inkább szerencse, ha a géntesztek és a biomarkerek segítségével sikeres terápiás megoldás születik: ez történt a prosztatarák esetében, amikor a megfelelő molekula gyógyszeres „elnyomásával” sikerül megakadályozni az áttétek kialakulását.

A pszichiátriai betegségek kutatóinak – a szövettani vizsgálatok hiányában – nehezebb a dolga az idegsejtek közti láncreakciók biokémiai feltárásával. A depressziós betegek ma még jobb híján ugyanazt a szerotoninblokkoló hatóanyagot kapják, függetlenül attól, hogy a depresszió melyik alfajától szenvednek. Ám ez is csak a betegek 50-70 százalékánál hatásos, mert egy bizonyos génvariáns megléte esetén az agyban található vér-agy-gát molekulái megakadályozzák a gyógyszer bejutását az agyba. Az intézetben egyébként sikerült kifejleszteni egy olyan tesztet, amely kiszűri az ilyen pácienseket, és amely akár a háziorvosok által is rutinszerűen elvégezhető lenne.