Téveszmék: ez már pszichiátriai eset?

"Üdvözlöm, doktor úr. Napóleon vagyok. Jó napot felség, hogy érzi magát? Én jól vagyok, de a feleségem… Szegény, valami nincs rendben vele, képzelje, mindenkinek azt mondja, Kovács Bélánénak hívják.”  A klasszikusnak számító vicc jellegzetes, téveszmékkel járó elmekórtani esetet mutat. Novák András pszichiáter ugyan még nem találkozott magát Napóleonnak képzelő beteggel, de néhány érdekes esetről ő is mesélni tud.

Valóság vagy szerep? Téveszmék kergetése

Forrás: sxc.hu

„Azok a betegek, akik különféle téveszmékkel kerülnek a pszichiátriára – régebben kezeltem Lázár Gyögy törvénytelen fiát, és Leonyid Brezsnyevet is – rettenetesen szoronganak" - magyarázta a Medizónának Novák András. Mint mondja, a skizofrénia egyik jellegzetes tünete a téveszmék kialakulása: ilyenkor a beteg belehelyezi magát egy olyan szerepbe, amelyet valóságosnak hisz – és így is éli meg – s amely egyben magyarázatot is ad a szorongására. "Jó példa erre egykori páciensem, aki Leonyid Brezsnyevnek hitte magát, s akit üldözött a KGB. A beteg azt a magyarázatot találta ki a szorongására, hogy a hatalma miatt keresi őt a titkosszolgálat és ezért akarnak ártani neki." A pszichiáter szerint ez az eset egyébként azért is emlékezetes, mert sikerült azonnal jó kapcsolatba kerülni a beteggel: "bízott bennem, mert védelmet kínáltam neki, hiszen elrejtettem az osztályon az üldözői elől." Gyógyszereket kapott, lassan egyensúlyba került az állapota és mire kiengedték a kórházból, teljesen törlődött a téveszméje.

Ez utóbbi meglehetősen ritkán fordul elő, általában – bár elhalványulnak – töredékesen mégis maradnak téves gondolatok - mondja a szakember. Majd folytatja: az a fő cél, hogy a beteg szorongását csillapítani tudják, mert ha ez nem sikerül, mindig kitalál magának valamilyen újabb szerepet. A szorongás olyan félelem, amelynek nincs tárgya. Tehát, úgy próbálja ezt a kínzó állapotot enyhíteni, hogy valamilyen konkrét okot keres és talál a félelmének: "ezt a félelmet kell felhasználnunk arra, hogy közel kerüljünk a beteghez." Ha tudom, mitől félek – például a szomszédtól, aki megfenyegetett – az reális félelem, s lehet tenni ellene.

Ahogy a körülöttünk lévő világ is változik, úgy modernizálódnak a téveszmék is. Az utóbbi időben gyakrabban találkozunk olyan páciensekkel, akiknek az UFO-k jelentek meg a téveszméikben: leszívták a gondolataikat vagy éppen elrabolták őket. A földön kívüli élet lehetősége mindenkit foglalkoztat, a téma bekerült a köztudatba, s így a téves gondolatok tárgya is lett. Minden téveszmének kulturális és társadalmi alapja van – az már más kérdés, hogy ezek az információtöredékek milyen módon keverednek össze egy beteg ember tudatában.

A pszichiáter szerint az is gondot okozhat labilisabb személyiségű embereknél, ha változás következik be az életükben. „Volt egy betegem, aki egy fegyveres testülettől ment nyugdíjba: szigorú szabályok és keretek között zajló élete hirtelen gyökeresen megváltozott. Az addig is meglévő, de kordában tartott pszichés betegsége a felszínre került, szorongani kezdett, téveszméi lettek, kórházba került." A kezelés hatására ugyan javult az állapota, de akkor talált ismét magára, mikor egy vallási közösség tagja lett: a csoport szabályai ismét keretet adtak az életének, a betegsége a háttérbe szorult. Ez az eset is jelzi, milyen megtartó és gyógyító ereje van a közösségnek, a mindennapos feladatoknak – emeli ki a szakember, aki azt is elmondja, hogy a család szerepe meghatározó egy-egy beteg életében.

A pszichiátriai betegeknek jellemzően nincs betegségtudatuk. Gyakori eset, hogy a kórházban a gyógyszerekkel, terápiával rendbe hozott beteg kikerülve a felügyelet alól, nem szedi tovább a piruláit, nem megy el a gondozóba. A visszaesés ilyenkor törvényszerű: a beteg ismét a kórházban találja magát. Van, aki belátja, hogy csak ő lehet a vesztes, ha nem működik együtt az orvosával, de az is gyakori, amikor valaki újra és újra a betegágyon köt ki. Ha a család odafigyel a betegre, elfogadja az állapotát, s olyan gyakorlati dolgokban is szemmel tartja, mint a gyógyszer bevétele, akkor sokkal nagyobb az esélye a tünetmentességnek.

„Nem mondanám, hogy több, mindenesetre többen fordulnak orvoshoz" - reagál a lélekgyógyász azon kérdésünkre, több-e a beteg mostanság. Ebben az is közrejátszhat, hogy a betegséggel felmentést lehet kapni és magyarázatot lehet adni arra, miért nem tud valaki bizonyos feladatokat ellátni, miért nem talál magának megfelelő munkát. Néha tehát menekülés ez, de az is jellemző, ki az, aki menekül: ugyanazokkal a gondokkal az egyik ember nem tud megbirkózni, a másik viszont megrázza magát és továbbmegy. Nincs két egyforma ember, mint ahogy a két egyforma eset sem.